Az idősgondozás nehézségei - Nemes, de nem a legkönnyebb szakma!
Az idősgondozás az a szakma, amire óriási az igény, de nagyon kevesen gyakorolják. Nem csoda: az idősgondozás fizikailag, de még inkább lelkileg meríti ki a dolgozókat. A munka végét pedig, többnyire, a szomorú elválás zárja.
Nem is való bárki számára ez a hivatás. Ezért azokat, akik ezt tudják és szívvel-lélekkel végzik, a legnagyobb tiszteletben kellene tartanunk és méltán megbecsülni, elismerni erőfeszítéseiket, hiszen sosem tudhatjuk, mikor lesz nekünk is, valamilyen formában, szükségünk rájuk.
Vizsgáljuk meg közelebbről az idősgondozást, hogy valóban megláthassuk annak szépségeit és nehézségeit!
Az idősgondozás formái
Szerencsére ma már egyre feljebb tolódik az a korhatár, amikor valakit idősnek nevezünk, köszönhetően az emelkedő életszínvonalnak, a jó higiéniának és a fokozódó egészségtudatosságnak. Így az idősgondozásra is egyre későbbi életkorban lesz igény.
Az életkor előrehaladtával, természetes módon, az emberek egészségi állapotának minősége elkezd visszaesni. Emiatt, bár az idősgondozás nem feltétlen egyezik meg a beteggondozással, gyakori, hogy az idősgondozás keretein belül betegápolás is folyik. Az ilyen speciális idősgondozásra, természetesen, megfelelő szakdolgozókat kell felkérni, akik rendelkeznek a szükséges egészségügyi ismeretekkel és gyakorlattal.
Az idősgondozásnak több formája is létezik, alkalmazkodva a gondozott személy igényeihez és egészségügyi állapotához, lehetőségeihez.
Házi idősgondozás
A legjobb, amikor a gondozott saját otthonában élhet. Képes az önfenntartásra; csupán hetente egy-kétszer igényel egy kis kisegítést: boltbajárás, mosás, takarítás, nagyobb sütés-főzés, esetleg utaztatást.
A következő fokozat, amikor minden nap igényel pár óra vagy egész napos felügyeletet a gondozott.
Amikor viszont olyan szintre kerül az egészségügyi állapot, akkor az idősgondozó beköltözik a gondozotthoz, hogy éjjel nappal felügyelete alatt tudhassa az idős rászorultat. Ez kívánja a legtöbbet az idősgondozásban dolgozótól: napi 0-24 órás figyelem, készenlét, empátia, türelem és pozitív attitűd.
Intézményes idősgondozás
Vannak olyan esetek is az idősgondozásban, amikor ahelyett, hogy a gondozó költözne a házba, inkább a gondozottat költöztetik idősotthonba. Ennek főleg anyagi okai vannak, hiszen nem engedhet meg mindenki magának saját idősgondozót.
A másik érv az idősgondozás intézményes formája mellett a gondozott speciális ápolást igénylő egészségügyi (fizikális, mentális) állapota, melyet nem lehet felelősségteljesen ellátni házi körülmények között. Az idősekotthonában rendszerint dolgoznak egészségügyi végzettséggel is rendelkező ápolók, gondozók, így az egészségügyi ellátás is helyben biztosított.
Az idősgondozás kihívásai
Lényegében az egész idősgondozás kihívások összességéből áll. Ez egy hivatás; sokkal több, mint egy egyszerű, 8-12 órás munka, amit az ember otthagy a munkahelyén és legközelebb csak másnap, a munkahelyre beérve “vesz elő”. A benne dolgozónak szinte teljesen félre kell tennie magát azért, hogy a lehető legnagyobb odaadással, empátiával és türelemmel tudjon gondozottja felé fordulni.
Az idősgondozás kritikus pontja: a gondozott személye
Az idősödő emberek türelmetlenebbek, frusztráltak saját gyengeségük, kiszolgáltatottságuk, korlátozott cselekvőképességük miatt, és ezt gyakran az idősgondozón vezetik le. Ők pedig, villámhárítóként, a lehető legnagyobb empátiával igyekeznek tompítani az őket érő jogtalan mondatokat, sérelmeket. Aki az idősgondozásban dolgozik tudja, hogy ezek nem a saját személye ellen szólnak, hanem a gondozott tehetetlenségéből, állapotából fakadnak. Bár elméletben felkészülnek erre a dolgozók és ennek a lehetőségnek a tudatával vállalnak munkát az idősgondozásban, a gyakorlatban sok keserű pillanatot tud szerezni a gondozott viselkedésével az idősgondozónak.
Fizikai nehézségek
Az idősgondozás olyan stádiumba is léphet, amikor az idős rászoruló szinte teljesen tehetetlenné válik. Ilyenkor pelenkázni, emelgetni, mozgatni is szükséges lehet. Egy madárcsontú idős hölgy esetén sem egyszerű ez a feladat, hiszen, amikor elhagyja valaki magát, akár eredeti súlyának többszörösével kell dolgoznia annak, aki meg szeretné emelni.
Egy testesebb idősúr esetén ez pedig nagyon kemény fizikai erőnlétet kíván meg az idősgondozótól. Ezért, bár többnyire hölgyek dolgoznak az idősgondozásban, nagy az igény a férfi munkaerőre is.
Véges-végtelen út
Minden szülő felelősségteljes bébiszittert szeretne, hiszen ő az egyedüli aki ott van, amikor a gyerekeknek szükségük van rá. A felelősségteljes bébiszitter a gyermeket és a szülőt is egyaránt képes meggyőzni arról, hogy számíthatnak rá. Ez kezdődik azzal, hogy a bébiszitter tartja magát a megbeszéltekhez, időben érkezik és a szülők által meghagyottak szerint jár el, a gyerekek pedig bizalommal fordulnak felé és elfogadják tőle a segítséget, de a dorgáló szót is. A legfontosabb az, hogy a szülő bízhasson abban, hogy a bébiszitter képes helyesen megítélni szituációkat és a lehető legjobb módon eljárni, képes felismerni veszélyes helyzeteket és időben közbelépni.
Aki az idősgondozást választja hivatásként, vagy akár csak mellékállásként, annak tudatosítania kell magában, hogy ez a munka meg fogja határozni a saját életét is. A kis idősek ugyanisrengeteg érzelmet képesek átadni gondozottjaiknak: kedveset, bántót egyaránt. Az idősgondozók pedig érzékeny, empatikus személyek, akikre minden szó hatással van.
Ha valaki idősgondozást vállal, ritka, hogy egy idő után elhagyja gondozottját, mert már ne lenne szükség rá. Az idősgondozásra jellemző, hogy a gondozott élete végéig igényt tart rá.
Az idősgondozásnak is megvannak a sikerélményei, a meghitt pilanatai, a kedves szavak gyönyörűsége, a kis idősek mosolya, a javuló, stabilizálódó egészségügyi állapot híre, a hálás ölelések,… Összességében mégis ott lebeg az egész idősgondozás felett a folyamat végessége.
Ők nem kisgyerekek, akiket az ember 3-4 évig babusgat, majd elengedi őket egy szép jövő reményében.
Ők idős emberek, akik életük utolsó hányadát szeretnék emberhez méltó módon megélni. Ez lehet 1-2 év, de akár 15-20 is. Az elválás pedig mindig nehéz volt és nehéz is lesz még egy nem túl virágos kapcsolat esetén is.
Amiért mégis megéri az idősgondozásban dolgozni
Az előzőekben felsorolt meghitt, kedves élmények, pillanatok, a gondoskodás öröme az, amiért valaki, a sok nehézség ellenére is, az idősgondozást választja hivatásaként. Ők tudják, hogy minden munkakörnek megvannak a maga nehézségei és a szépségei. Az idősgondozás talán több erőfeszítést kíván, a kisebb-nagyobb sikerek, eredmények mégis többszörösen töltik fel motivációval a benne dolgozókat.
Így összességében a kérdésre, hogy megéri -e az idősgondozásban dolgozni a sok nehézség ellenére, a rövid válasz ennyi: igen
Mi, akik pedig más hivatást választottunk, becsüljük meg az idősgondozókat, hogy a legnehezebb pillanatokban is legyen erejük megmaradni hivatásukban!